Renault Thalia 1.5 dCi Privilége: Népvágy?

A Renault Thalia jó kilenc évvel ezelõtt jelent meg a magyar piacon, és óriási sikert aratott. Azóta több mint 30.000 darabot adtak el belõle nálunk, a kis lépcsõshátúak között piacvezetõ lett, de a teljes kisautó-kategóriát tekintve is az elsõk közé került.

Most a karosszériáját teljesen átrajzolták, miközben az új ruha alatt szinte semmi nem változott. Hogyan hat így a mai megváltozott környezetben - erre keressük a választ. Amikor a Renault Clio II mûszaki alapjaira épülõ, és azzal gyakorlatilag a hátsó oszlopig megegyezõ, de óriási csomagterû Thalia megjelent, és ráadásul a gyártási hely (Törökország) olcsósága miatt egy csapásra óriási sikerré vált. Már csak azért is, mert nálunk és még néhány kelet-, dél- és délkelet-európai országban a kis családi autót vásárló közönség egyszerûen imádja a lépcsõshátú autókat. Érdekes módon változott meg az egyébként változatlan besorolású, méretû és árkategóriájú Thalia II helyzete: amikor megjelent, akkor technikailag és az utasterében alkalmazott anyagok, megoldások szempontjából abszolút mértékben a kor színvonalának megfelelõ kisautó volt, bár szélességi irányban már akkor sem tartozott kategóriáján belül a legnagyobbak közé. Karosszériája viszont nem volt éppen a legszebb. Most új, sokkal jobb vonalvezetésû és a formai hibákat kiküszöbölõ karosszériát kapott, miközben az új lemezek alatt szinte minden változatlan maradt.



Csak hát közben eltelt közel 10 év, és a mai kisautók már messze nem olyanok, mint az elsõ Thalia megjelenésének korában – hogy errõl meggyõzõdjünk, elég átülni a Thaliaból (vagy a ma Campusnak nevezett Clio II-bõl ) az Clio III-ba, és a különbségek a belsõ és külsõ méretekben, az alkalmazott anyagok minõségében, az egyes kezelõelemek mûködésének finomságában eléggé szembetûnõek az újabb konstrukció javára. Így már el is jutottunk ahhoz, hogy miért lehet a Thaliát ma is viszonylag olcsón elérni, hiszen nyilvánvaló, hogy a fejlesztési költségek, a gyártás technológiájával kapcsolatos befektetési költségek már réges-rég meg kellett, hogy térüljenek. Persze, ez mit sem zavarja az olcsó kis családi autóra vadászókat, sõt, még az is felmerülhet bennük, hogy itt aztán egy igazán kiérlelt konstrukcióról van szó, amivel várhatólag kevesebb lesz a mûszaki probléma.



A korábbi Thalia legnagyobb hibája az volt, hogy – ugyanúgy, mint a legtöbb olyan kisautó, amelyet eredetileg ferdehátúnak terveztek, de késõbb lépcsõshátú változat is készült belõlük – az eredeti karosszériához eléggé szervetlenül kapcsolódó, külön függelékként ható puttonyként cipelte nagy csomagtartóját, és ehhez sikerült még a hátsó tetõoszlopnak is valami olyan vonalvezetést adni, ami enyhén szólva is csúnyácskává tett a megjelenését. Az új karosszéria tervezõi, fõleg ahhoz képest, hogy mennyire meg lehetett kötve a kezük, kiváló munkát végeztek. Nagy, elnyújtott fényszóróival, igen ügyesen átrajzolt C-oszlopával, melyet megtör a harmadik, kis oldalablak, az öv-vonal alatti enyhe domborítással és a lendületesebb motorházfedéllel szinte már elegáns az új Renault Thalia. Jó szögbõl fényképezve, egész komoly limuzin benyomását kelti, a valóságban persze kiderülnek a méretekbõl adódó korlátok, de ilyenkor azonnal eszünkbe kell jusson az ára. Kidolgozása sem rossz, jól mutat a fényezés is. A Privilége változathoz járó gyári spoiler túlzó nagyzolás, én elhagynám, nélküle szerintem jobban nézne ki az autó. Súlya viszont hozzájárul ahhoz, hogy ha akármilyen kis emelkedõn áll a Thália, a kinyitott csomagtér-fedelet a gyenge rugó nem tartja meg, és jól fejbe vágja az óvatlanul pakoló autóst. Viszont a spoilerével együtt már három féklámpa figyelmezteti a mögöttünk haladókat. A króm-imitációjú vastag elsõ és hátsó díszcsíkokat is túlzásnak érzem ezen az autón.