2024.04.25. - Márk

Gyorsteszt – Skoda Yeti, aki nem hegyiember

Gyorsteszt – Skoda Yeti, aki nem hegyiember
A Skoda Yeti, mint lenni szokott tanulmányautónak indult, majd valóság lett belõle. A gyár fél évvel késõbbre tervezte a gyártást és a piaci bevezetést, de végül az õszi frankfurti helyett már a tavaszi Genfi Autószalonon bemutatták a kocsit.

A gyártás és az elõrendelések felvétele a nyáron elindult, nálunk is. Így bár az autó most lett megérinthetõ Magyarországon, már van, aki letette az elõleget és várja az összkerékhajtású Skodáját.
Vagy akár a fronthajtásút, mert az 1,2 literes TSI benzines 105 lóerõs alapmotorral szimplán fronthajtású az autó. Persze attól még nagyobbak a rugóútjai és magasabban van a kasznija, sõt az utastér praktikuma és kényelme is elidegeníthetetlen adottsága.



Elsõ szimatra:

Igazán a Yeti-t már átbújhattuk a Genfi Autószalonon, de arra részletekben ki emlékszik már. Frissebb élmény a pár hete kötött részletesebb ismerettség, amelyet egy már beérkezett, de még vizsgázatlan autót megnézegetve tettem meg. Így most, mikor vezethetõ jármû került a fenekem alá, már kevesebbet foglalkoztam az utastér átrendezhetõségével, meg az ülések helykínálatával, inkább, mivel lehetet, bementem az erdõbe, hiszen azt mondták a gyáriak a kocsiról, hogy ilyet is lehet tenni vele.

Mert rövidek a túllógások, mert magas a hasmagasság, mert van összkerékhajtás (legalábbis az 1,8 TSI-ben és a 2.0 CR TDI-ben). Mivel a próbás autó az utóbbi volt kipróbáltam a Pilisben (nem illegálisan, az erdészek beengedték az autókat). Persze csak óvatosan, mert marketing szöveg ide-vagy oda, azért ránézésre látni, hogy nem olyan nagy a hasmagasság, és a túllógás is létezõ fogalom. Óvatosságom nem volt alaptalan, mert elõbb a kartervédõ, majd az elsõ lökhárító már a kitaposottabb erdei úton leért – igaz ugyan, hogy az adott útra, mondjuk egy Fabiával nem tértem volna le. Így a bakhátakon volt jobb egyensúlyozni, és óvatosan kellett leereszteni a terepjárók, vagy vadkanok túrta nagy gödrökbe.



Így azt mondom többre képes az autó a nem szilárd burkolatú utakon, mint egy átlagkocsi, de szögezzük le, hogy nem terepjáró. Persze ezt a skodások sem mondták. Amúgy amolyan Nissan Qashqai-os a filozófia, tehát a város is dzsungel magas járdaszegélyekkel, kátyúkkal, és a Yeti ezeken kevesebb gonddal átlép, mint egy normál felépítésû társa. A magas építési módnak, amúgy nem ez a felhasználó szempontjából a legfontosabb hozománya. Sokkal inkább a kényelmesebb beülés, a belül nagyobb fejtér, levegõsebb utastér. Az, hogy magasabb, az a stílusosságához tartozik, vagányabb így, mint a Roomster. Mondjuk tényleg vagány jelenség a kocsi, jópofa a középre behozott ködfényszórója, rali autós így a gép képesfele. Amúgy a kocsi az Octavia platformra épült, de mondhatnánk, és mondjuk is, hogy VW Tiguan.

Terep, nem terep:

Ami viszont nem mondható el a terepjárók javáról, az elmondható a Yeti-rõl. Mármint, hogy jó használni városban és országúton. A próbált kétliteres, 140 lóerõs dízelmotoros, 4x4-es hajtásképletû Yeti csak az elõnyeit mutatta az összkerékhajtásnak. A fordulóköre szûk, könnyû a parkolás és a városi mozgás, a kocsi átláthatósága is megfelelõ, a tükrök mérete szintén. Bár a nagy dízelmotorral szerelték a kezelõszervek mozgatása nem kíván feleslegesen nagy erõt, könnyû, de érezhetõ a kormányzás, jól adagolhatók a pedálok, pontos, könnyen kapcsolható a váltó. A fék is hatásos. A nagyteljesítményû, nagy nyomatékú dízelmotor könnyedén viszi a magas karosszériát, nem jelent gondot se a városi gyorsítás, se az országúti elõzés, sõt autópályán is vidáman hozza a magas utazósebességet és csak késõn veszti el a rugalmasságát.



Miként megszokhattuk az Octavia platform autóitól itt is jó a vezetõi helyzet, és jól beállítható. Kényelmes a hosszú ülõlapos, magas támlás ülés, bõséges a hely, fõként a fejnek. Beülhet egy püspök a süvegével. Hátul elsõ benézésre túl sok komfortot nem jósoltam, de szerencsére csalódhattam az elsõ megítélésmben. Bár az ülés sprõdnek látszik, egyrészt állítható a támlája, sõt az ülés helyzete is, másrészt kellõen magas a támla és hosszú az ülõlap a kényelmes utazáshoz. A lábhely is bõséges. Középen persze nem ülnék, van egy kis kardánalagút, illetve a középkonzol hátul kidudorodik, mert hátra vezették a fûtés-szellõzést, ez útban lehet a középen ülõ lábának. Viszont középrõl jól kilátni elölre.

Ha valaki megrendeli a teljes üvegtetõt az felfelé is jól kiláthat. Külön öröm, hogy míg a gyártók többsége nyithatatlan panorámatetõt kínál, a Skodáé nyitható, a fele teljesen hátracsúsztatható. A nyitott tetõablak pedig jó élmény, huzat nélküli friss levegõ, szeretem.

Végül a csomagtartóról, amely rövid, de széles és mély. De jobban megmérve kiderül, hogy nem annyira rövid, mert a magas felépítés miatt, és a mélysége okán tûnik rövidnek. Irtó sok pakkot elnyel, ha kell.



Érdekes és teccik, csak az ára nem kevés (persze tudom nem olcsók a többiek sem)

Összességében a Yeti azokhoz a SUV-okhoz húz, amelyek közelebb állnak a kalandautókhoz, mint a normál személyautókhoz. Közben ráadásul praktikus jármû is kipróbált és kifinomult technikával. Információink szerint az 1,4 literes TSI motor jövõre lesz rendelhetõ, akkor várható az 1,6 literes CR TDI is. Addig is 4,6 millióért vásárolható meg az 1,2 literes fronthajtásos belépõmodell, az 1,8 TSI (160 LE, 4x4) ára 6,53 millió Forint, a próbált fullos nagydízelért 7,3 millió Forintot kell átutalni a Skodának.