Az elõttünk elterülõ, várható nyomvonalunkat amúgy is pásztáznunk kell, amit egy folyamatosan cikázó szemmozgással valósítunk meg: ez eleve kizárja, hogy a rendszer a forgalomban is mûködhessen.
Hasonló problémákat vet fel a jelenlegi tolatási megoldás. Ha a sofõr álló helyzetben a beltéri visszapillantóba néz, az autó rükvercbe kapcsol, és elindul hátrafelé – természetesen arra kanyarodik, amerre forgatjuk a szemünk, mint rendesen. Azonban a mögöttünk levõ forgalmat is folyamatosan figyelnünk kell, és ezt általában a középsõ tükörbõl tesszük meg. Dugóban állva minden hátrapillantáskor nekitolatnánk a mögöttünk állónak?
Igazából maguk a fejlesztõk sem tudják, mi lesz kutatásuk gyakorlati haszna. A jelenlegi állás szerint az a legvalószínûbb, hogy egy már létezõ, mûködõ robotpilóta rendszerrel ötvöznék az eyeDrive-ot. Itt csak navigációs szerepe lennek a szem elé szerelt mérõberendezésnek: az autót GPS, kamera és radar adatok alapján vezetné egy elektronika, mely csak akkor hagyatkozna a sofõr szemmozgására, ha navigációs döntéshelyzetbe kerül: például, hogy egy „T” alakú keresztezõdéshez érve jobbra vagy balra menjen-e.
A szemmozgásokat figyelõ szerkezetet egyébként egy aránylag olcsó, hétköznapi biciklis sisakra szerelték. Nagyot néztek az avatatlan szemek, amikor meglátták a reptéren magától pörgõ kormánnyal szlalomozó Dodge-t, melynek anyósülésén egy biciklis bukósisakot viselõ ember szuggerálta az elõtte lévõ betoncsíkokat.