A brit Daily Telegraph címû napilap beszámolója szerint a szakembereket meglepte, hogy a patagóniai õserdõkben honos, hócserjefélék közé tartozó, akár 12 méteresre is megnövõ Eucryphia cordifolia élõsködõje természetes módon, a fa cellulózának átalakításával tökéletesen tiszta biodízelt ("mikodízelt") képes elõállítani.
"Mindez azt jelenti, hogyha a Gliocladium roseumot mikodízel termelésére használnánk, akkor megtakaríthatnánk az ipari termelés néhány lépését" - mondta Gary Strobel, a montanai állami egyetem munkatársa.
A Strobel és csoportja által felfedezett módszer viszonylag egyszerû: a kutatók azt tapasztalták, hogyha a "dízelgombát" potenciálisan pusztulást okozó antibiotikumok hatásának teszik ki, akkor az védekezésképpen illékony gázt termel.
"Amikor a gáz összetételét elemeztük, kiderült, hogy az hatalmas mennyiségû szénhidrogénbõl vagy szénhidrogén-származékból áll. A felfedezés olyan megdöbbentõ volt, hogy az eredménytõl a hátamon felállt a szõr" - mondta Strobel, aki a kutatás tapasztalatairól a Microbiology címû folyóiratban számolt be.
"Tény, hogy a gomba kevesebb dízelt termel, mintha cukorból állítanánk elõ az etanolt, de a fermentációs technológia feljavításával és némi génmanipulációval javítható az eredmény" - hangsúlyozta a professzor.
A felfedezés ezenkívül megkérdõjelezi eddigi ismereteinket a fosszilis energiahordozók kialakulásáról. A közkeletû felfogás szerint ezek úgy keletkeztek, hogy az elhalt növényi maradványok hosszan nagy nyomás alatt és magas hõmérsékleten alakultak olajjá. Ha azonban az õserdei gombák képesek a mikodízel elõállítására, akkor a hagyományos energiahordozók keletkezéséhez is hozzájárulhattak.