Amikor a rendõr behajol a kocsiba és érdeklõdik, hogy ivott-e az autó vezetõje szeszt, sokan azt mondják, hogy nem, és ha a kérdezõ alkoholszagot érez, az csak azért van, mert a sofõrt megkínálták bonbonnal és megevett egyet-kettõt az alkoholt tartalmazó édességbõl. Emiatt sokan tartanak maguk mellett ilyesféle csemegét, amelybõl azonnal bekapnak egyet, amikor a közlekedésrendészet leinti õket.
Az illatos leheletet ez megmagyarázhatja, de az ilyen édességekben olyan kevés a szesz, hogy egy maréknyi is csupán tizedszázaléknyi értéket mutat a szondán. Slemeyer professzor emlékeztetett arra, hogy több doboznyi ilyen édességet kell megenni ahhoz, hogy attól mérhetõ legyen az alkoholszint. Olyan mennyiséget, hogy már inkább a vércukor magas értéke okozhat egészségügyi zavarokat.
Elterjedt közhit, hogy miközben a rendõrrel tárgyalni kezdünk, jégkockát kell rágcsálni. Ettõl ugyan megfájdulhat a fogunk, de a szondába leheléskor nincs árulkodó jel. Ez is tévhit. A hideg kilégzés alacsonyabb vérszintnek megfelelõ alkohol értéket mutat, de az eltérés csak minimális és a korszerû szondák automatikusan 34 fokra korrigálják a hideg lehelet adta vérszintet.
Vannak, akik az euró egycentes érméjének szopogatására esküsznek. Elméleti alapja ennek a nézetnek, hogy a pénzdarab réztartalma semlegesíti a kilélegzett levegõben lévõ alkoholt. Az érme felszíne két négyzetcentiméter, de a szájüreg és a garat 50 négyzetcentiméter, a felsõ légút további 500, a tüdõ pedig 8 négyzetméter.
"Az arányok jelzik, hogy ilyen hatásban nem bízhatunk. Ha autózunk, ne igyunk alkoholt" - tanácsolta a professzor.