A tervezõk lényegében megtartották az LF-Ch tanulmány arányait és jellegzetesebb vonásait, csak az autó elején és hátulján igazítottak: a lámpák formája és a hûtõmaszk kevésbé feltûnõ a szériamodellen, sõt, az orr-rész kifejezetten az IS szedánt juttathatja az eszünkbe.
Az összkép elég szokatlan, hogy a formaterv alapján is megvegyék néhányan az autót, de nem annyira jellegzetes, hogy tömegeket tántorítson el a vásárlástól.
Van néhány adat, amelyet azonban már nem kell találgatnunk. A prospektusból kiderül például, hogy a CT hossza 4,32 méter, a szélessége 1,765 méter, a magassága 1,43 méter, a tengelytávja pedig 2,6 méter. Lényegében tehát 10 centivel hosszabb az Aurisnál, de ez a többlet a túlnyúlásokból jön össze, hisz a tengelytáv azonos. Ráadásul a csomagtér sem nagyobb, mint a kompakt Toyotában: 345 literes, azaz 10 literrel kisebb. A különbség részben nyilván az akkumulátorok helyigényébõl, részben a rosszabb helykihasználásból adódik, bár a prémiumszegmensben a csomagtartóméret is kevésbé érdekes szempont, mint egy árkategóriával lejjebb.
A CT az eddig felsorolt részleteken túl nagyrészt a megszokott tömeg-technikát hozza: keresztben álló orrmotorral, fronthajtással, MacPherson rendszerû elsõ felfüggesztéssel érkezik, talán csak a hátsó, keresztlengõkaros futómû lóg ki a sorból: ez egy picivel talán igényesebb, mint az elterjedt csatolt hosszlengõkaros megoldás.
A Lexus elsõsorban Európában szeretné sikerre vinni a CT-t, de egyáltalán nem lesz egyszerû dolga: a konkurensek itt a legerõsebbek – a német luxusautó-gyártók mindegyike kínál valamiféle kompakt ötajtóst, általában sokkal szélesebb motorválasztékkal – és a dízelek mellett a hasonló fogyasztást ígérõ hibrid hajtás vonzereje sem akkora, mint mondjuk Észak-Amerikában vagy a Távol-Keleten.
