Bádog Böske és a magyar feltaláló "románca"
A világ elsõ, szalagrendszeren gyártott gépjármûtípusa, a Ford gyár T-modellje éppen százesztendõs. A kilencedik Ford-típus megtervezésében éppúgy, mint a technológia kidolgozásában a Makóról elszármazott Galamb Józsefé a fõ érdem. A szinte népautóként forgalmazott T-Fordot a korabeli autósok Tin Lizzynek (Bádog Böskének) becézték.
A szikár alkatú Henry Ford (1863-1947) farmer családban született és már ifjúként igyekezett a munkát könnyítõ motoros gépeket, jármûveket készíteni. A detroiti Edison Illuminating Co. (világítástechnikai vállalat) lakatosaként 1893-ban az újságokból olvasott technológiával készített egy kéthengeres kismotort, három évvel késõbb pedig már egy kis négykerekû kocsit is. Külön gyártómûhelyt alapított, elsõre nem sok sikerrel, így a Henry Ford Co.-ját 1902-ben el kellett adnia (abból lett a késõbbi Cadillac-gyár). Alig egy évvel késõbb, 1903. június 24-én azonban újra sikerült ezzel a névvel megalapítania a gyárát. Miután eredeti álmát - hogy olcsó kisautókat gyártson - módosította, és átállt a keresettebb nagyok elõállítására, a Ford Co. egyre jobban fejlõdött.
Iránymutatásai alapján vezetõ technikusa, az Egyesült Államokba kivándorolt honfitársunk, Joseph Galamb (1889-1955) Childe Harold Wills közremûködésével megtervezte a kezdeti típus-sort záró modellt, a T-t. Nemcsak a kocsi, de a ritka módon máig élõ márkajelvény - a fekvõ, kék ellipszisben ezüst színû, kalligrafikus Ford név - is az õ szüleménye. Galamb József sokgyermekes földmûves családban született Makón. Elõbb Németországban keresett új foglalkozást, majd onnan az Újvilágba ment szerencsét próbálni. Végül Detroitban a Ford-nál helyezkedett el technikusként, s amikor egy rajzára felfigyelt Henry Ford, megbízta tervezéssel is. Páratlan ívû pályát futott be, majd 1955-ben Detroitban hunyt el.
A T-Ford motorja állószelepes, négyhengeres, soros elrendezésû volt. A lökete 101, furata 95 mm, a lökettérfogata 2,864 liter volt és ezzel 22 lóerõt teljesített. (Ma egy ekkora, közel háromliteres motortól persze 200 lóerõt várnak el.) Maximum 72 km/órával száguldhatott. Alvázát molibdén-acél idomokból alkotott létraváz alkotta, s karosszériájában az akkor szokásosnál több volt a fém alkatrész. A homogén, szilárd fémet ugyanis könnyebben és gyorsabban lehetett alakítani, mint a faanyag állapotától inkább függõ favázat. (Itt jegyezzük meg, hogy a karosszéria-lakatos szakmát 1945-ig hazánkban az ipartestület is még "kocsinyerges" néven tartotta nyilván.) Elöl-hátul egyaránt merev tengelyeit félelliptikus laprugók kapcsolták a kocsitesthez. Kormányzása már a máig megtartott rendszernek megfelelõ volt. Fékezni csak a hátsó kerekeket lehetett. Bolygókerekes, kétfokozatú tengelykapcsolóját nem karral, hanem lábpedállal mûködtették. Eleinte a T-t csak feketére fényezetten gyártották, részben azért, mert ez a festék száradt meg a leggyorsabban, részben pedig a színesre festés bonyolultabb volta miatt.
Az autósok gyorsan megkedvelték T-modellt, ennek jeleként becézték is. Tin Lizzy-nek, másként Tin Lizzie-nek, azaz Bádog Böskének nevezték (a tin angolul bádog, a Lizzy, Lizzie az Elisabeth családias becézése). Az akkor divatos reklám-szlogenek szerint "a T vitte el minden földrészre az autózást", s "a T-vel a talpáról a kerekeire állt át a világ!" Henry Fordnak tulajdonítják a híres, a vevõk igényeivel tréfálkozó mondást, miszerint: "Nálunk a vevõ feltétlenül megkapja az általa óhajtott színût, amennyiben feketét akar!"
A T-Ford annyira sikeresnek bizonyult, hogy a bevételekbõl Ford már ki tudta vásárolni a társaságból a többi részvényest. Tovább növelte a sikert, amikor 1913 végén, ugyancsak Galamb József hathatós segítségével áttértek a szalagrendszerû gyártásra. Az egy helyben, csak egy-egy és ugyanolyan, a szinte a kisujjukban lévõ mûveletet végzõ szerelõk elé, a munkahelyre futószalagon érkezett a félkész jármû. Ettõl rendkívüli mértékben megnõtt a termelékenység. Henry Ford ugyan nem engedett szakszervezeti tagot a gyárába, viszont a nyereségbõl némi részesedést is fizetett a munkásainak.
A Ford hamarosan a nagy gyártók közé került és az elsõ világháború után az angliai Dagenhamben, és a németországi Kölnben is létesített egy nagy gyárat, kisebb részlegei pedig világszerte alakultak. 1929-ben bekapcsolódott a repülõgépgyártásba is a hárommotoros, vállszárnyú, fémbõl - részben hullámlemezbõl - készült 17 személyes Ford Trimotorral, melyet híres kutató expedíciók is használtak. A második világháborúban természetesen teherautókat, de még (licencszerzõdéssel) tank- és repülõgépmotorokat is gyártottak.
A Ford név elsõsorban a T-modellnek köszönhetõen avanzsált olyan autós technikatörténeti fogalommá, mint a Fulton a hajózáséban, vagy a Siemens a villamosvasúti közlekedésében.
A Ford személyautókból Magyarországon jelenleg 9 típus összesen 132 változata kapható az 50 lóerõs 2,1 milliós Ka-tól a 175 lóerõs 9,6 milliós Galaxy-ig. Zömmel kölni gyártásúak. Egyes típusok gyártó-országonként más-más típusnévvel kaphatók.
Szûcs József