A Puerto Rico-i Egyetem tudósa, Govind Nadathur szokatlan ökoszisztémákban és szokatlan szervezetekben kutatott kollégáival olyan enzimek után, amelyek segítenék kivonni ezeket a cukrokat. Meg is találták õket tengeri puhatestûek és termeszek emésztõrendszerében. Terveik szerint az enzimeket egy zárt rendszer egyik szakaszában használnák fel, amelynek során nemcsak etanolt állítanának elõ, hanem cukrot, melaszt és biodízelt is.
A helyi földeken termõ cukornád és a hibiszkuszvirág feldolgozása során temérdek hulladék, biomassza keletkezik. Az enzimek ezekbõl vonnák ki a cukrot és ezeket formálnák át etanollá, a közben keletkezõ széndioxidot pedig mikroalgák alakítanák át olyan polimerré, amelyet biodízellé vagy repülõgép-üzemanyaggá lehetne finomítani. Az elhasználódott algalével a következõ évi cukornád- vagy hibiszkuszföldeket trágyáznák, és a kör ezzel bezárul. Így újra nyereséges lehetne az 1990-es évek közepén becsõdölt Puerto Rico-i cukornádipar - vélekedik Nadathur. Jelenleg egy helyi céggel a kísérleti program 2009-es beindításán dolgoznak.
Egy másik ígéretes bioüzemanyag a hidrogén. Több autógyár állít már elõ hidrogénmeghajtású jármûveket - a hidrogén elõállítása azonban vagy gazdaságtalan, vagy fosszilis üzemanyagból történik. Sergei Markov, az Austini Egyetem kutatója olyan bioreaktort fejlesztett ki, amely a Rubrivivax gelatinosus nevû bíborbaktérium segítségével állít elõ hidrogént - utóbbival pedig kis motort hajtanak meg. A tavak és pocsolyák iszapjában élõ baktérium egyes fajai ugyanis képesek vízbõl és szénmonoxidból hidrogént elõállítani. A módszer egyetlen hátránya, hogy a szénmonoxid nehezen beszerezhetõ, de Markov szerint egy különleges termokémiai folyamattal biomasszából könnyen elõ lehet állítani.