Komoly ellenállást váltott ki az Európai Unió egyik új szabálytervezete a gumiabroncs-gyártókból. Miszerint szabályoznák, hogy egy gumiabroncs mennyire lehet zajos gördülés közben, így is csökkentve a környezet zajterhelését.
A gyártók szerint azonban erre csak úgy volna lehetõség, hogy közben rontanának a gumik tapadásán, ami végsõ soron az autók aktív biztonságát rontaná.
Az ellentábor persze azt mondja, hogy a ma forgalmazott abroncsok mintegy fele már ma is teljesíti a tervezett határértékeket.
A probléma felvetése valóban idõszerû volt, hiszen a mai, korszerû személyautók zajának egy jelentõs része - különösen nagyobb sebesség mellett - már nem a motorból vagy a hajtásláncból jön, hanem a gumiabroncsok felõl. Különösen a nagyobb teljesítményû modellekre szerelt, kötött forgásirányú mintázattal rendelkezõ, széles abroncsok keltenek nagy zajt, bár a gyártók több trükköt is bevetnek, hogy ez ne váljon kellemetlenné.
Egyebek közt a mintázat blokkjainak mérete folyamatosan változik az abroncs kerülete mentén, amivel alacsonyabb tartományba hangolható a gördülési zaj. A hangerõ csökkentését azonban csak a mintázatot teljes áttervezésével lehetne megoldani, ami jelentõs többletköltséget okozna a gumigyáraknak.
Érdekes, hogy a többi szabálytervezet - ezek zömmel az autógyártók terheit növelnék - sokkal kisebb ellenállásba ütköztek, talán azért, mert ez az iparág már hozzászokott, hogy az EU folyamatosan szigorítja a piacon maradás feltételeit. A tervek között szerepel például az ESP és a fékasszisztens kötelezõvé tétele, illetve az akaratlan sávelhagyásra figyelmeztetõ rendszerek bevezetése a nehéz teherjármûveken.