Dízelfronton eddig adva volt a Mazda5-öshöz egy 2,0 literes aggregát, mely kétféle teljesítményszinttel volt konfigurálható. Aki beérte kevesebb lóerõvel, az választhatta a 110 lovas kivitelt, melynek vaskos, 310 Nm-es nyomatéka egészen 177 km/órás csúcstempóig repítette az autót.
A temperamentumosabb sofõrök a 143 lóerõs változatot részesítették elõnyben, mely +50 Nm-rel és 19 km/órával nagyobb végsebességgel kecsegtetett. Az Euro5-ös norma és a költséghatékonyság azonban nyugdíjazta a nagy dízeleket, helyükbe a 115 lovas 1,6-os lépett.
A Mazda5-ös a belsõ átalakíthatóság területén nem eminens, csupán az átlagot hozza. Kabinja tágas, elöl és középen gond nélkül elférnek benne négyen. Igen, négyen, és ez itt a bökkenõ! A második sor középsõ ülése egy lóca kényelmét produkálja, szélessége – vagy inkább keskenysége? – elhanyagolható, jobb behajtogatni a mellette lévõ ülés lapja alá, s helyére a hálós tárolót kihajtani a túloldalról. A raktér padlójából felhajtható üléseket egy mozdulat a helyükre állítani, de itt – ahogy a kategóriatársak legtöbbjénél – valójában csak gyerekek férnek el kényelmesen.
A kabin mûanyagjai gusztusosak, de kemény felületûek, az áttekinthetõség elsõ osztályú. A mûszerfalon minden ott van, ahol ösztönösen keresnénk, igazából pontosan azt kapja a vevõ, amire egy Mazdánál számít. Apró dolog, de zavaró, hogy a külsõ visszapillantó tükrök lapjai behajtás után – ez csak kézzel lehetséges, elektromos behajtási funkció nem érhetõ el – kissé elállítódnak, így azt minduntalan igazgatni kell. Hátra átlósan a kilátás nem az igazi, a tolatóradar erõsen ajánlott tétel, azonban csak a középsõ, TX-szinttõl konfigurálható./automotor.hu/
