Az olcsó, egyszerû, megbízható, sokoldalú és strapabíró kocsi sorozatgyártására csak a II. világháború után kerülhetett sor. Az "emberbarát" autóban két földmûves óránként 60 kilométeres sebességgel, földutakon akár egy fél mázsás krumpliszsákot vagy boroshordót is elszállíthatott, de a Kacsa tulajdonosának az esti színházlátogatáskor sem kellett szégyenkeznie.
A "Kacsán" az újságírók nevettek, "szardíniásdoboznak", "guruló esernyõnek" csúfolták, a közönség azonban rajongott érte. A sikerben a Citroen rendkívül innovatív kampánya is részes volt, egy olyan korban, amikor az autóreklámok még csak gyerekcipõben jártak. Igyekeztek az autót a vásárló számára testközelbe hozni, ezért kitalálták a "roadshow" õsét, a "Caravanne Citroent", ahol a vevõ a Citroen összes típusával szórakoztató formában ismerkedhetett meg.
A filmvásznon még James Bond is száguldott vele, s az izgalmas hegyi üldözés mindenki számára nyilvánvalóvá tette: a Citroën 2CV úttartása, fordulékonysága és kezessége tökéletes. A Kacsa a gyermekjáték piacot is meghódította a beszélni tanuló gyerek elsõ szavait idézõ "Mama, Papa, Citroen" szlogennel, ekképp biztosítva, hogy terméke a jövõben se maradjon vásárlók nélkül.
A Kacsa õrület 42 évig tartott. Az elsõ években a használt kocsi volt a drágább, mert az újra évekig kellett várni; a kis fogyasztású kocsi eladásai a hetvenes évek elején, az olajválság idején kaptak új lendületet. A nyolcvanas években azonban a Kacsa már formáját, sebességét és biztonságát tekintve is idejét múltnak számított, gyártását 1990-ben állították le. A jármûbõl több mint hatmillió példány készült, rajongói a mai napig rendszeresen tartanak találkozókat, ahol a "Kacsa-barátok" kicserélhetik tapasztalataikat és megcsodálhatják a kiállított példányokat.
A Citroen 2 CV késõbb más modelleknek is alapul szolgált és szerte a világon a francia autógyártás szimbóluma lett.
(Weberné Zsikai Mária)