Az elsõ MacAudio "Z" sorozatú erõsítõk nagyjából 2004 õszén váltak elérhetõvé a hazai közönség számára. Azóta az elektronikák rendületlenül és nagyobb változtatásoktól mentesen léteznek a piacon, dacára a manapság uralkodó évente-félévente változó trendnek. Valahogy ez a dolog egybecseng az elektronikák kinézetével, ami ezek szerint egyáltalán nem egy marketingfogás része, hanem valóban egy szemléletmód-váltás külsõ megjelenése volt. A 2004 elõtti idõben ugyanis a MacAudio erõsítõi körében inkább a feltûnõ külsõ volt a divat, így mindenki örömmel várta a letisztult formákat. Ezt az érzést erõsítik a dobozaik közötti apró különbségek is, például az, hogy az új erõsítõén sokkal kevesebb az írás, no meg a szám, ami a wattokkról ad hírt. Utóbbi az alján található specifikációt leszámítva gyakorlatilag csak egy helyen található rajta, egy szolid kis felirat személyében az oldallapok egyikén szerényen meghúzódva. Az elsõ gondolatom természetesen a különbségek keresése volt. A két gépet egymás mellé téve sem nagyon látni eltéréseket, mivel nincsenek. Azonosak a csatlakozók, a kezelõszervek, a biztosítékok, minden azonos (kivéve, hogy a "White" két imbuszcsavarral többet tudhat magáénak). Sõt, ugyanaz az ismertetõfüzet is jár hozzájuk, egyforma teljesítményadatokkal. Egy kis szétszerelés után látható, hogy felépítésüket tekintve sem különböznek, egyforma alkatrészeket és egyáltalán, mindkettõben mindent pontosan úgy találtam, mint a másikban. Ha van eltérés, akkor az valóban nem nagy, mindenesetre én nem vettem észre.
Az elektronika 4100-as típusjelölésû, négycsatornás elektronikát takar, 80 WRMS csatornánkénti kimenõ teljesítménnyel, 4 Ω-os terhelés mellett, ami 105 W-ra növekszik, ha a terhelõimpedancia 2 Ω. Két-két csatornája hidalható, így 2x230 WRMS leadására képes. Két 25 A-es beépített biztosítékkal látták el. A csatornapárok egyforma beállítási lehetõségeket nyújtanak a felhasználók számára, mindkettõn lehet állítani a keresztváltót alul- és felüláteresztõ vagy teljesen áteresztõ módba, be lehet avatkozni maximálisan 12 dB-es kiemeléssel 45 Hz-en a frekvenciabemenetbe, és természetesen a bemeneti érzékenység szabályzójával is meg lehet határozni az optimális hangerõ- és hangminõségarányokat. A frekvenciaváltók vágási pontja minden esetben fokozatmentesen állítható (a vágási meredekség 12 dB/oktáv), aluláteresztõ módban 50 Hz-tõl 250 Hz-ig, felüláteresztõ módban pedig 40 Hz-tõl 500 Hz-ig.
