Vita alakult ki a hazai újságok hasábjain arról, vajon jogszerû-e, hogy az autókereskedõk költséges kötelezõ szervizek sorához kötik az új autók jótállását.
A fogyasztóvédõk szerint nem, ezért perelnek, az autóimportõrök szerint igen, ezért értetlenül állnak a kérdés elõtt.
A próbapert a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ) indított a Honda Hungary ellen.
A fogyasztóvédõk azt az egész Európában bevett gyakorlatot kifogásolják, ami szerint jelenleg, ha új autót vásárolunk, csak akkor érvényesíthetjük a jótállásból eredõ jogainkat, ha eleget teszünk a márkakereskedések által elõírt feltételeknek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meghatározott kilométerenként vagy idõszakonként saját költségünkre ellenõrzésre visszük az autót a márkaszervizbe. A kötelezõ szerviz akár több tízezer forintos kiadást is jelenthet, míg elmulasztása akár a jótállás elvesztésével is járhat.
Kovács Krisztina elmondta, a szervezet részben azt kifogásolja, hogy az adásvételi szerzõdés aláírásának pillanatában a vásárló nem tudhatja, pontosan milyen plusz költségekkel kell számolnia, szerintük az lenne a korrekt megoldás, ha a vételár tartalmazná a kötelezõ szervizek díját is. Jogi érvük pedig, hogy a hatályos hazai jogszabályok szerint a jótállás nem köthetõ feltételekhez, még akkor sem, ha a vállalt idõtartam hosszabb, mint a vonatkozó kormányrendeletben meghatározott egy év. A keresetben az is szerepel, hogy az egyesület a kötelezõ szervizkor újra kicserélt alkatrészekre csak az eredeti jótállás végéig nyújt biztosítást, holott - a FEOSZ álláspontja szerint - a jótállási idõnek újra kellene kezdõdnie.
A Magyar Távirati Irodának sikerült utolérnie a másik felet is, megkérdezték Gablini Gábort, a Gépjármû Márkakereskedõk Országos Szövetségének (GéMOSZ) elnökét. Gablini az MTI-nek kifejtette: nem érti, miért a márkakereskedõket vonja felelõsségre a FEOSZT hiszen a kötelezõ szervizperiódust minden esetben, bármely közlekedési eszközhöz kapcsolódóan annak gyártója írja elõ, a kereskedések és a szervizek csupán végrehajtják a gyártók által elõírt átvizsgálási és javítási munkákat. Az elnök másik érve inkább gyakorlati, mint jogi jellegû. Véleménye szerint természetes, hogy egy közúti közlekedésben résztvevõ eszközt bizonyos idõközönként átvizsgáljanak, és ha a tulajdonos nem tesz eleget ezen kötelezettségének, akkor nem tarthat igényt a jótállásra.
A FEOSZ azzal egyetért, hogy az autó alkatrészei, tartozékai bizonyos használati idõ után felújításra, kicserélésre szorulnak, így mûszaki, baleset-megelõzési, közlekedés-biztonsági, környezetvédelmi okok indokolhatják a rendszeres, kötelezõ átvizsgálást és alkatrészcserét, de álláspontjuk szerint garanciális idõszakban ezért nem számítható fel külön díj a fogyasztóknak. Az ezzel járó költségeket a jótállási idõ alatt a kereskedõknek kell viselniük.
Természetesen a próbaper kimenetelétõl függetlenül nem számíthatunk arra, hogy a gyártók egy csapásra eltöröljék a kötelezõ szervizek díját. Hosszútávon legfeljebb arra van esély, hogy ezt a nehezen kalkulálható tételt az új autók eladási árába számolják bele, amitõl anyagilag nem járnánk jobban, de legalább tisztában lennék a valós kiadásokkal. Ráadásul a próbapert követõen minden vásárlónak személyesen kellene a pénze után futni, ami a tavaly eladott személygépkocsik, kis és nagy haszonjármûvek és motorkerékpárok után véve ad absurdum 230 ezer pert eredményezhetne - mondta Gyõzõ Gábor, a Magyar Gépjármûimportõrök Egyesületének elnöke.