Elsõ látásra nehéz komolyan venni a Peugeot BB1-et, pedig ez a fura kis jószág a jövõ egyéni motoros közlekedésének záloga, a villanyautózás felé egyengeti az utat, szokatlan megoldásaiból pedig nem egy válhat általánosan elfogadottá.
Olyan, amilyennek a kisgyerekek rajzolnának egy autót: igazából megvan mindene, de semmi sem úgy, ahogy megszoktuk, vagy mûködõképesnek tudnánk elképzelni. Van két ajtaja, de azok szokatlan módon hátrafelé nyílnak, és ha kitárjuk õket.
Nem is tévedhetnénk nagyobbat. Igaz, nem „komoly”, sorozatgyártású, garanciával eladott termék a Peugeot BB1, csak prototípus, de teljes mértékben használható, és azt hivatott megmutatni, milyen irányban fejleszti az oroszlános márka a holnap városi individuális mobilitásának eszközét, a villanyautót.
Beszállás! Hátra úgy kell, hogy lehajtja az ember az elsõ ülés támláját, és lecsücsül a picurka, de meglepõen kényelmes, bõrkárpitozású kávára. Támla vissza, beül elénk valaki, mi meg jól kinyújtjuk kétoldalt a lábunkat, sokkal jobban, mint akár egy limuzinban. Hát ez óriási! Azáltal, hogy úgy helyezkedünk el, mint két egymás mellé rakott robogón, mindenki komfortosan utazik. S ha csak ketten vannak, jókora csomagtartónak használhatják a hátsó traktust, ahová kényelmesen befér a szombati nagybevásárlás eredménye.
A vezetésénél nincs egyszerûbb. Két kéz a motoros kormányra, a jobb oldali forgómarkolattal adjuk a „gázt”, azaz az ampert, szintén a jobb kézre esik a fékkar, meg van néhány kapcsoló a világításnak, indexnek. Akárki egy perc alatt kitanulja. Autós embernek elsõre fura a direkt kormány, a motoros elõéletû személy viszont elégedetten mosolyodik el: ez már döfi!
Hangtalanul indul neki a BB1. Motorjai nem foglalnak helyet: a hátsó kerekekbe építették be õket – a rendszert amúgy a Michelin fejlesztette ki. Teljesítményük szerény, tartósan kétszer hét és fél, csúcsként kétszer tíz kilowatt, de azért ne becsüljük alá a kis masinát: mivel akkumulátorokkal együtt is csak hatmázsás az egész jármû, a súlya tehát fele egy kisebb autóénak, négy másodperc alatt eléri a városban már illegálisnak számító 60 km/órát, de ha gyorsforgalmi útra kanyarodunk vele, kilencvenre is képes. Egy feltöltéssel 120 kilométert lehet megtenni, ami sokkal több, mint amennyit ingázáskor közlekedik egy munkába járó átlagember.
Egyike az elsõ fecskéknek, nyarat nem csinál ugyan, de utat jelöl ki. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha naponta kitermelünk százmillió hordónyi nyersolajat, akkor a földi készlet hamarabb fogy ki, illetve jobban drágul a benzin.
A városi közlekedésben a villanyautózásé a jövõ, hiszen konnektorról „tankolunk”, és nem termelünk kipufogógázt. Ha pedig szélenergiával fejlesztjük az áramot, akkor környezetkímélõ az egész folyamat, és csökkenti olajfüggõségünket is.
A BB1 az ebben az irányban tett apró lépésnek számít. Még nem érett a gyártásra, ajtajának nyitásán és csukásán érezni, hogy nem sokáig bírná a strapát, ablaktörlõje még egyáltalán nincs, és a szándékosan szembeötlõre tervezett bizarr forma is valószínûleg sokat szelídül majd, mire egyszer beindul a futószalag.
